2017. október 12. csütörtök, Miksa

A Deák téri betűcsempék titka

2009. január 26.  

Papp Géza, a Budapest jövője blog szerzője, egy “kutató-társának” (Gyuricza Gábor) segítségével, több havi kutatás, utánajárás után kinyomozta a Deák téri betűcsempék “titkát”.

A szakmai találkozó végén a portugálok felajánlották egy festőművész alkotását a budapesti vállalatnak. A művet João Vieira készítette. Az 1934-ben született, ma is élő portugál festőművész alkotásaiban visszatérő motívum a kalligráfiák használata és a népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése. E célnak a jegyében született meg a 3-as metró Deák téri állomásán szereplő csempesor is.

A Deák téri csempék

A művész 1995-ben hazánkba látogatott, ekkor született a javaslat a Deák téri állomáson történő elhelyezésre. A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságához került az ügy, aki kikérte az ügyben illetékes Budapest Galéria szakvéleményét. A Galéria álláspontja szerint: “Mind a művészi gondolat, mind a megvalósítás igen érdekes és figyelemreméltó, nemcsak barátságtalan gesztus, de veszteség lenne a művet nem elfogadni”.

Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a kalligráfia a “kibetűzés”, azaz a dekoratív falburkolat értelmezésének igényét kelti majd fel, viszont erre a forgalmas állomáson nem lesz módja. Ezért más helyszínt javasoltak.

A Deák téri csempék

A művész maga így nyilatkozott az alkotásról 1994 decemberében:

“Amit a magyar kultúráról tudok, azt egy 1994-es budapesti látogatásomnak, illetve egy portugál költővel, Dr. Ernesto Rodriguessel kötött barátságomnak köszönhetem, aki néhány évig portugálul adott elő Budapesten, s akinek átfogó ismeretei vannak a magyar költészetről. A portugál és magyar költők nemzete. Erre a tényre alapozva készítettem terveimet. Egy ABC-t terveztem, melynek betűit csempékre festenénk, harmonikus formai és színelrendezésben. (…) A célom az volt, hogy miközben a csempéket böngészik, a szemlélők akaratlanul is költeményeket olvassanak, vagy kibetűzve a verseket megértsék a festményt. A hatás szavak képének létrejötte lesz a nézőben.”

Mint tudjuk, a csempék végül mégis a Deák térre kerültek. 1996. augusztus 19-én avatták fel az alkotást, a magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából. A BKV azért nem változtatott a helyszínen, mert J. Vieira a Deák téri állomásra, a helyhez szabottan készítette el a csempesorokat, így egy új állomásnál gyakorlatilag kezdhettek volna mindent elölről.

A csempéket egy lisszaboni kerámiamanufaktúrában égették ki, a felhelyezést a BKV vállalta magára. A kivitelezésnél több ponton is hibáztak. Több helyen nem stimmel a szöveg, nem jó a csempék sorrendje. Egy példa: a négy csempés betűknél felcserélődött a D és az L (ld. első kép), valamint a tabló alján (a második képen alulról a második sorban) az “idegcsomóim” szó rosszul van felrakva.

A Deák téri csempék szövege

A vers első versszakai:

PESSOA: OPIÁRIUM (OPIÁRIO)

A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE,

AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM,

DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN,

KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE.

MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET

FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK.

EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG.

AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK.

AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS

ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA.

ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA,

IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK.

A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL

A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA,

EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA,

SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK.

(…)

Pessoa: Opiárium c. verséhez egy városi legenda is kapcsolódik. Eszerint a falon valamilyen “ópiumos” vers van, és azért van ilyen kusza betűkkel írva, hogy ne lehessen elolvasni, csak a tudatalattiban hasson. Ez természetesen csak butaság. Pessoa feljegyzéseiből tudjuk, hogy saját létezését mindig fiktívnek képzelte, és magánál sokkal valóságosabbnak tekintette a különböző irodalmi figurákat. Költészetét ugyanazok a visszatérő témák uralják: hazafias témák, az érzékelés határain túli világ, a tudatos lét gyötrelme, és az ebből következő tudattalanság iránti vágyakozás, valamint a versalkotás folyamata. (Opiárium című versét 1914 márciusára datálta.)

A kalligráfia a művész saját találmánya. Az állomás két oldalán versek részletei olvashatók a csempéken. Az egyik oldalon portugál versek vannak magyar nyelven, a másik oldalon magyar versek portugál nyelven. Az alábbiak:

1. PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁG, SZERELEM (LIBERDADE, AMOR)

2. PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN (EM NOME DO POVO)

3. ADY ENDRE: ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN (NA VINHA DOS ANOS FANADOS)

4. PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁLOM (O SONHO)

5. JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL (NO DANÚBIO)

1. FERNANDO PESSOA: OPIÁRIO (OPIÁRIUM)

2. LUÍS DE CAMOES: QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES? (MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?)

3. CESÁRIO VERDE: NOITE FECHADA (BEZÁRT ÉJ)

4. FERNANDO PESSOA: ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA (Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL)

5. LUÍS DE CAMÕES: ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE (LUÍS DE CAMOES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM)

Az alkotással kapcsolatban mindössze egyetlen hivatalos kiadványról tudunk. Ez a Metropolitano de Lisboa 1996-os füzete, benne a versekkel, képekkel, és J. Vieira életrajzával.

A versek mindkét nyelven elolvashatók az alábbi címen:


1. rész>>>


2. rész>>>


3. rész – Extrák>>>

(budapestjovoje.freeblog.hu)



Hozzászólás