2017. október 12. csütörtök, Miksa

Eltűnt összegek nyomában

2011. szeptember 27.  

Egyes művészeti szervezetek idei működéséhez szükséges összegeket zároltak egy kormányhatározatban pár napja. Pedig azokat korábban megítélték. Információink szerint ez a József Attila Kört és más írószervezeteket biztosan érinti, hogy ki került még be a körbe – pontosabban ki a körből -, arról nincs megbízható információnk.

Igazából már csak legyintenénk, a kultúra ügye, úgy tűnik, jelenleg nem ügy, már arra sincs szükség, hogy a mögötte álló szellemi-kulturális tömb hitelesítse a jelen hatalmi konstrukciót – erre abból lehet következtetni, hogy egyre többen vélik úgy: a jobboldali szellemi elit a választások után azt kapta jutalmul, amit a baloldali büntetésként. Totálisan le van ejtve. Politikafüggetlenül.

Nem erre vagy arra a műhelyre, produkcióra, miegyébre, hanem a kultúra egészére nincs pénz és figyelem, néhány kirívó esettől – például a Magyar Művészeti Akadémia – eltekintve. Utóbbival kapcsolatban nem az a baj, hogy kiemelten kezelték, hanem az, hogy mások közben nem kaptak semmilyen figyelmet, ami talán érthetően okoz hisztériát ott, ahol Aczél elvtárs óta egyre kevesebb jut mindig ugyanazon szegmensnek, mintha a spórolás egyetlen lehetséges receptje ez lenne – legfeljebb éhen döglik néhány író, és befekszik a fahrtkocsi alá az a rendező, aki a saját házára vett fel jelzálogkölcsönt egy már odaítélt, de csúszó támogatás reményében.

az érem egyik oldala, dióhéjban a lényeg, persze részletezhetnénk, hogy kinek van joga és oka jobban megsértődni művészeti ágak és politikai preferenciák szerint, nyavalyoghatnánk az írók nevében, hogy ugyan már miként van az, hogy a Márai-programra összesen jut annyi, mint egy-egy színháznak, megemlíthetnénk a világban mindenhol sikeres, itthon a kutya vacsorája-szerű, úgynevezett hatos kategóriába sorolt művészeti műhelyeket, sírhatnánk a megszűnt konzervatív és minőségi Nagyítás szerzőinek, szerkesztőinek értetlenségét felidézve, és morfondírozhatnánk azon, hogy mennyire közép-európai és mennyire magyar történet lesz, hogy a jobboldali kötődésűnek elkönyvelt Magyar Írószövetség épp a jobboldali kormány alatt kerül csődközelbe, esetleg csődbe – de minek.

Mert van az éremnek másik oldala is: nincs pénz. Nemcsak a kultúrában nincs, hanem az egészségügyben, az önkormányzatoknál és a nyugdíjalapban sem. Az egész országban nincs.

Az, aki pedig nem lát ki a saját bajából, egyszerűen rövidlátó, így a kultúrára nézvést rémisztő kilátásokkal járó helyzetet még csak-csak átlátnánk, fogcsikorgatva, úgy, hogy ezerszer is leírjuk, jelezzük: szerintünk nem mindig ugyanott kellene meghúzni az övet, mert már sebes alatta…

Azt viszont már tényleg nem tudjuk hová tenni, hogy ebből a szinte semmiből már azt sem fizetik ki, amit egyszer már megítéltek és aláírtak, és elvileg el is kellett volna utalniuk, lévén idei (!) támogatásról van szó, így októberben.

Ez ugyanis már nem ideológiaikultúraszervezési, nyavalygási és elégedetlenségi, hanem jogbiztonsági kérdés.

Annak viszont elég rázós. 

(Péntek Orsolya – Magyar Hírlap)



Hozzászólás