2017. október 13. péntek, Kálmán, Ede

Nincs multikulti város pezsgő klubbok nélkül

2011. szeptember 29.  

Politikai szándék, irigység, a közönség újraszervezésének vágya, vagy piaci mozgások állnak a budapesti klubokat érintő változások mögött?

“Minden város annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított helyek száma” – jegyezte meg némi malíciával Maróti Dániel, a Gödör Klub programfelelőse, osztva azt az általános véleményt, hogy Budapest vonzerejéhez az épített örökség sokszínűsége mellett a kulturális pezsgés is nagyban hozzájárul. “Modern, éjjel-nappal nyitva tartó multikulturális város nem engedheti meg magának, hogy megváltoztassa vagy lerombolja azt, ami igazoltan eredményesen működik” – folytatja az évi 150 ezer látogatót fogadó Erzsébet téri klub munkatársa.

Bár ez idő tájt úgy tűnik, némely kerületi önkormányzat sok mindent megenged magának, hogy elüldözze a kortárs művészeti központokként is funkcionáló klubokat, találkozóhelyeket, szerencsére nem minden kiebrudalt végzi hajléktalanként.

A kreatív energiákat szintetizáló és az ott alkotó művészek kezdeményezőkészségéről ismertté vált, Pro Urbe-díjjal kitüntetett, majd a régi helyéről kipenderített Tűzraktér már átköltözött a Király fürdőbe (HVG, 2011. szeptember 10.), ami bizarr kulissza, és szinte biztosan nehézségekbe ütközik majd a sokféleség egyidejű bemutatása.

A Merlinben az év végén csomagolnak, hogy az art deco stílusban épült, 2001 óta zárva tartó Átrium (volt Május 1.) mozi helyiségeit foglalják el. Az új otthonnal legfeljebb az a gond, hogy 400 millió forintba kerül a felújítása. Hiába a Facebookon és az utcán tiltakozó rajongó ezrek, az önkormányzat a napokban bezárásra ítélte viszont a Zöld Pardont, amelynek bontása októberben kezdődik.

Annak ellenére, hogy lapzártánk után feltehetően megnevezik a Petőfi Csarnok új üzemeltetőjét – a vendéglátóiparban, nem pedig a kulturális szolgáltatásokban profi pályázót, konkrétan a műintézmény egykori büfését -, a létesítmény a későbbiekben aligha erősíti tovább a főváros kulturális arculatának markáns jegyeit.

A köznyelvben csak Pecsának nevezett, még a KISZ Központi Bizottság tudat- és szabadidő-formálóinak fejéből kipattant ifjúsági szórakozóhely a város egyik legendás találkozóhelyének számított, ahol a magyar előadókon kívül felsorolhatatlanul sok világsztár, köztük Nick Cave, a Jethro Tull, a Nirvana, a Manu Chau és Robert Plant lépett a belső és a szabadtéri színpad deszkáira. Mértékadó jóslatok szerint sok minden szól az ellen, hogy bármilyen jó, az eddigi kínálatra alapozott “csalamádéprogramot” valóra lehessen itt váltani. A huszonhat éve megnyílt Pecsa a városi szórakoztatónegyedek erővonalain kívül található, nehezen megközelíthető, továbbá rossz műszaki állapotban van, azonnali felújításra szorul.

Hétről hétre szárnyra kapnak hírek a Gödör más célú hasznosításáról is. Az “atombombabiztos” Gödör jövőjével kapcsolatos kombinációkra az is okot ad, hogy a főváros talán legdrágább ingatlanát foglalja el. A Nemzeti Színház építésének leállítása után a helyet egyetlen forintnyi támogatás nélkül immár kilenc éve üzemeltető UNI-Co Kft. egyik tulajdonosa, Filep

Ákos megerősítette: ha valaki engedélyt kapna az ingatlanegyüttes beépítésére és üzleti hasznosítására, a telek értéke akár 20 milliárd forintra is felszökhetne. “Nem vitás, előbb-utóbb dönteni kell a Gödör sorsáról – tette hozzá -, a létesítmény értékes részei szerkezetkész állapotban vannak, a teljes befejezés a kalkulációk szerint 1,8 milliárd forintba kerülne.”

Nehezíti a helyzetet, hogy a Gödör jogállása nem tisztázott, ezért nem indulhat pályázatokon, így például lemaradt arról a pályázatról, amellyel 500 millió forintos EU-támogatást lehetett volna nyerni és a 12 ezer négyzetméteres terület állagmegóvására fordítani. Arra a kérdésre, hallottak-e arról, hogy a jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz tartozó Gödör a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fennhatósága alá kerül, Filep nem kívánt válaszolni, de megjegyezte: olyan összművészeti hely sorsáról kell majd dönteni, ahol nemcsak koncentráltan jelennek meg az aktuális kulturális ajánlatok, hanem az a város egyik legkedveltebb találkozóhelye.

A kulturális turizmus irányaira is komoly befolyással bíró londoni Time Out programmagazin által “biztos vonalvezetésű, folyamatosan magas színvonalú produkciókat bemutató színtérként” jellemzett, 1998 óta működő Trafóval kapcsolatban is felröppentek olyan hírek, hogy nem a mostani formában működik majd tovább. “Az ilyen tartalmú üzeneteknek soha sincs megbízható vagy hivatalos forrásuk” – mondta a HVG-nek Szabó György -, de tény, mi is hallottunk különböző elképzelésekről.

Az ügyvezető nem akarta cáfolni, megerősíteni pedig végképp nem, hogy a Trafót az eddigi nemzetközi befogadóhelyből a magyar kortárs tánc fórumává kívánják átalakítani. Az intézmény kulturális kilengésekre érzékeny közönsége körében például tavaly az terjedt el, hogy a teátrumot esetleg már néhány hónap múlva, de legkésőbb ez év júniusától a Bozsik Yvette nevével fémjelzett társaság veszi át.

A műfaj ismerői szerint ilyen csere nem lenne logikus lépés, hiszen a jelenlegi helyzetben teljesen felesleges még egy nonprofit modern táncszínházat üzemeltetni. A teljes egészében közpénzből tavaly még 307 millió forintból, az idén viszont már csak 237 millió forintból működő Liliom utcai létesítmény mellett szinte az összes többi, civil kezdeményezésre létrejött társulat – olyan ismert kollektívák, mint a MU Színház, a Krétakör, a Pintér Béla Társulat és Frenák Pál együttese – is súlyos finanszírozási gondokkal küzd.

Ennek elsősorban az az oka, hogy az idén még nem fizették ki az úgynevezett VI-os kategóriába tartozó alternatív egyesületek számára megszavazott, ám mind ez ideig visszatartott 800 millió forintos állami támogatást. Az LMP ezzel kapcsolatban írásbeli kérdést intézett Réthelyi Miklós erőforrás-miniszterhez, ám az érintettek közül csak kevesen bíznak abban, hogy ez megnyitja a pénzcsapokat.

“A Trafó már szeptemberben teljesítette azt a bevételi szintet, amit tavaly egész évben produkált, ezzel akár elégedettek is lehetnénk” – mondta Szabó, ám hozzátette: önmagában nem elég, ha egyetlen hely életképes, a kortárs kultúrát befogadó agórák csak akkor maradhatnak fenn, ha a környezetük is erős.

(Liget Nagy Tamás – HVG)



Hozzászólás