2017. október 12. csütörtök, Miksa

Quimby-interjú: „mindennel találkoztunk az éjszakában”

2011. november 7.  

Húsz éve zenélnek, mégsem érzik, hogy elfogyott volna körülöttük a levegő, vagy ne lenne elég lendületük a folytatáshoz. A Quimby tagjait jubileumi koncertjük kapcsán kereste fel a HVG unkatársa. Varga Livius, Kiss Tibi és Mikuli Ferenc a titokgyárban – a próbateremben – beszélt húsz év esszenciájáról.

Gyorsan belakta a Quimby tizenegyedik kerületi, eldugott próbatermét. A hangszerektől, erősítőktől és technikai kellékektől zsúfolt, udvarra néző műhelyben Varga Livius, Kiss Tibi és Mikuli Ferenc vállalta, hogy otthonos légkörben, a novemberi jubileumi koncert kapcsán kitárulkozzon.

hvg.hu: November 12-én a Papp László Sportarénában koncerttel ünneplitek az együttes huszadik születésnapját. A küzdőtérre meghirdetett 3500 jegy állítólag már el is fogyott. Hogy lehet egy ilyen bulira felkészülni?

Varga Livius: Körülbelül egy éve jár ezen a koncerten az agyunk. Tavaly ilyenkor már – fejben – gyúrtunk rá, januárban megbeszéltük, hogy mi legyen a koncepció, aztán nekiálltunk megfelelő helyszínt keresni.

hvg.hu: Az Aréna jó pár évfordulós együttesnek bejött már. Ti is ezért választottátok?

V. L.: Szinte minden más helyszínnel könnyebben kiegyeztünk volna. Az alapötlet az volt, hogy keresünk egy nem szokványos helyszínt, amit egy alkalomra quimbyssé varázsolunk – azt most nem mondom el, hogyan. A West Balkánban történtek miatt viszont nagyon megszigorodtak a biztonsági szabályok, ezért gyorsan szertefoszlott az álmunk a nagy, extrém helyszínekről. Egy Petőfi Csarnok-méretű helyen jó pár koncertet kellett volna adnunk, de mi nem szülinapi koncertsorozatban gondolkodtunk, hanem egyetlen buliban.

Varga LiviusFotó: Fazekas István

hvg.hu: Egyéves munka, szervezés. Hosszabb, mint egy esküvő előkészületei…

V. L.: Arra is jó készülni, nem? Nyár végén, a Szigeten játszottunk utoljára itthon. Azóta a novemberi koncertre készülünk. Az ember a saját szülinapi buliját is nagyon várja, velünk sincs másként. Később már lehet, hogy alábbhagy majd a lelkesedésünk. Hetvenéves a Quimby, milyen lenne …

hvg.hu: Ugyan mondtátok, hogy ne lessek bele a koncerten elhangzó számok listájába, de azért jó lenne tudni, milyen dalokat adtok majd elő.

Kiss Tibi: A legelső és a legutolsó lemezünkről is elhangzanak majd dalok. Nem a kronológia fontos, hanem hogy érintsük a zenekar történetének főbb állomásait muzikálisan és emocionálisan. Több mint hatvan számból szűkítettük a kört negyvenvalahányra, most 35-37-nél tartunk, de azóta is bekerült, illetve kiesett egy-egy dal. Utazás lesz ez az este, bejárva a legjellemzőbb világainkat. Megmutathatjuk, hogy nagyjából mit csináltunk az elmúlt húsz évben.

V. L.: A Quimby-korszakok hangulatait követjük.

K. T.: Kocsmaromantika, pszichedelikus, lepukkant melegítős korszak, földszagú rakkenroll.

Kiss TibiFotó: Fazekas István

hvg.hu: Milyen értékek és stílusok mentén indultatok, és hol tartotok most?

V. L.: Korábban Tibivel egy-egy este után hazafelé arról beszélgettünk, hogyan képzeljük a jövőt. Nem arról, hogy mit szeretnénk elérni, hanem hogy milyen hangulatokban és milyen állapotokban szeretnénk lenni. Megegyeztünk, hogy a cél minél tovább zenélni és eljutni odáig, hogy ez legyen a fő elfoglaltságunk, és meg is tudjunk élni belőle. Hogy miféle zenét játszunk? Hallgatólagos egyezséget kötöttünk, hogy folyamatosan és bátran váltunk.

K. T.: Ez attól is függ, mire vagyunk éppen rágerjedve. Kamaszként iszonyatosan szerettük az ösztönenergiákkal teli muzsikákat, mint a blues- és a punkzenék, a nyolcvanas évek undergroundját. A steril, modoros és kiszámítható popzene sosem volt a kedvencünk. A lényeg: rezegtessük meg a levegőt úgy, hogy az számunkra tetszetős legyen és zsigeri.

hvg.hu: Körülbelül hány koncertet adtatok?

V. L.: Volt olyan év, hogy százat. Egyszer megszámoltuk, és a kérdésre, hogy hány koncertet adunk egy évben, rávágtuk: nyolcvanhatot. Ma már kevesebbet játszunk.

K. T.: Ez a tanulóidőszak. Most olvasom Keith Richards könyvét, amiben elmeséli, hogy a korai években a Stonesnak gyakorlatilag néhány szünnapja volt csak, mert egyfolytában játszottak, stúdióban voltak vagy utaztak.

V. L.: Így szerez az ember színpadi és hangszeres rutint. Ha valaki gyorsabban befuttatott volna minket, hiányzott volna, hogy mindennap játsszunk, hogy egész héten, egész évben ezen kattogjunk.

hvg.hu: Adódik a kérdés: hogy bírjátok egymást?

K. T.: Egész jól. Vannak szétmenések, összeölelkezések, üvöltözések, sírások és közös röhögések. Olyan a zenekar, mint egy nagy family. Van családfenntartó, meg hülyegyerek, aki elszórja a pénzt. Ez egy furcsa, bonyolult baráti, élettársi kapcsolat.

V. L.: Vadházasságban élünk. Ágyrajárók vagyunk.

A teljes interjú a HVG.hu-n olvasható>>>>

 

(via: HVG.hu)



Hozzászólás